Alapjában véve két nagy csoportra oszthatjuk a hagyományos protéziseket. Cementes, és cementnélküli protézisekre.

Cementes protézis: Elsősorban idősebbeknél, jellemzően hatvan év felettiek esetében használják. Annak érdekében, hogy csípőprotézis megfelelően illeszkedjen, beültetés során a csont és a protézis közötti rést töltik ki orvosi cementtel. A műtét után röviddel teljes súllyal lehet terhelni.

Cement nélküli protézis: Hatvan év alattiak esetében használják, mivel valószínűsíthető, hogy a páciens élete során cserére, azaz újabb műtétre kerül sor. A protézis összenő a csonttal, és a csontszövet szervesen kapcsolódik a protézishez. A műtét után hosszabb idővel lehet csak teljes testsúllyal terhelni.

Hibrid protézis: Előfordul ugyanakkor, hogy a fent említett két típust egyszerre alkalmazzák a műtét során. Indokult esetben a protézis egyik komponensét cementtel rögzítik, míg a másik komponenst cement nélkül helyezik be. Erre akkor van szükség, amikor a biztonságos és stabil  beültetés csak így oldható meg.

A hagyományos protézisen kívül létezik a fiatalok számára kifejlesztett protézis, az úgynevezett felszínpótló, illetve Birmingham típusú protézis. Ebben az esetben jóval kisebb a csontveszteség, gyakorlatilag a combfej megmarad, azonban lényeges, hogy megfelelő csontállománnyal rendelkezzen a páciens. Sok orvos ugyanakkor kevésbé támogatja, mivel nemzetközi szinten jóval kevesebb a tapasztalat, illetve vannak negatív visszajelzések is. Rosszabbak a statisztikák, és több esetben van szükség ismételt műtétre, az első öt éven belül. Egy másik protézis típus, az úgynevezett Metaphiser protézis szintén újabb, és ennél a típusnál is kisebb a csontveszteség. A sebész orvosok jó részének kifejezetten jó a véleménye erről a típusról.
Felgyorsítja a gyógyulást, illetve a rehabilitációt az úgynevezett minimál invazív technika, mivel a technika alkalmazásával, kisebb a műtéti bemetszés, így az izmok kevésbé sérülnek. Nem mindenkinél lehet alkalmazni, azaz túlsúlyos, és erőteljes izomzattal rendelkező páciens esetében a hagyományos eljárással műtenek.

A protézis anyaga lehet fém, illetve részben műanyag, vagy kerámia. Általában titán, nikkel, illetve egyéb allergénmentes fémet használnak, de a műanyag részek illetve kerámia felületek is speciális kialakításúak.

Műtét és rehabilitáció: A műtét hozzávetőleg másfél óra, és érzéstelenítésben, illetve altatásban történhet. Általában a műtétet megelőző napon kell a kórházban jelentkezni, és a műtét után öt-hat nappal lehet távozni az intézetből. Vannak olyan kórházak, ahol más a gyakorlat, és a műtétet követően több hétig bent marad a páciens, mivel már az intézetben elkezdik a rehabilitációt. Az első kontroll vizsgálatra az operáció után hat héttel kerül sor. Az orvos megvizsgálja a műtéti heget, mozgásfunkciót, és a protézis típustól függően, állapítja meg a további teendőket.

Ha cementnélküli protézist ültettek be, akkor általában még további 4-6 hétig előírják segédeszköz használatát, hiszen lényeges, hogy a protézis megfelelően rögzüljön a csontszövetben. A cementes illetve a felszínpótló protézis esetében már hamarabb el lehet hagyni a segédeszközöket, illetve, mint azt már említettük, korábban lehet terhelni a műtött ízületet. A protézis típusa, az operációs módszer (minimal invazív technika), a páciens életkora, nagyban befolyásolja a felépülés gyorsaságát, de nagy általánosságban elmondható, hogy a műtét után 6 hónappal lesz teljes a rehabilitáció.

Amennyiben további információkat szeretnél, részletesebb és alaposabb tájékoztatást kaphatsz az alábbi kiadványból. A kiadvány sokrétűen tájékoztat, gazdagon illusztrált, és szakmailag ellenőrzött módon mutatja be a protézis beültetés teljes folyamatát, a diagnózistól a műtéten át, a rehabilitációig. Bővebben: Klikk ide.